napjaink egyik legjobb csatára, aki hihetetlen dolgokat képes mûvelni a pályán, tulajdonképpen nemcsak klasszikus középcsatár, de a középpálya bármelyik részén képes világklasszis teljesítményre. Nem véletlen, hogy a világ nagy klubjai kitartóan ostromolják már évek óta, legszorgalmasabban a Real Madrid, ahol Zidane elõtt együtt játszhatna Raúllal és Ronaldóval. A ballábas párizsi srác (nagybátyja 400-as futóbajnok volt) AS Monacóban tûnt fel elõször, ahol már 17 évesen bemutatkozhatott a Ligue 1-ben, s elsõ gólját 18 évesen szerezte. 19 évesen már alaptag volt a hercegség csapatában, bár csak 8 gólt szerzett, remekül játszott Trezeguet-vel, Barthezzel, Thurammal együtt - nem is csoda, hogy bajnokok lettek, s a válogatottba is bekerült csapattársával együtt. 1998-ban óriási meglepetésre Jacquet beválogatta a francia válogatott keretébe a hazai világversenyre, ahol Henry meghálálta a bizalmat, itt érett klaszissá. Ekkor még egyébként inkább jobbszélsõt, mint középcsatárt játszott. De már kinõtte a Monacót: a Juventus kb. 8 millió dolcsit sem sajnált érte, de mindössze egy fél évet töltött el Torinóban, ahol csapnivalóan játszott, szinte el sem hittük, hogy ez a srác száguldozott oly kiválóan a tavalyi VB-n... Tavasszal már a Monacóban játszhatott, ahol még itáliai bénázását is sikerült alulmúlnia - s a nyáron meg óriási meglepetésre az Arsenal 17 millió eurót kínált érte, amire a boldog zebrák azonnal rábólintottak. Érdekes, hogy az Arsenal mind a 3 olasz nagycsapattól, a Milantól, a Juventustól és az Intertõl is vett egy-egy csalódást okozó sztárt: Vieirát, Henryt és Kanut... Éppen honfitársa, a Realba (kb. 22 millió fontért) távozó Anelka helyére vették meg, azért voltak ilyen bõkezûek:) Wenger tudhatott valamit: a 99-ben csetlõ-botló fiú Angliában megtáltosodott, s klasszisból legendává nõtte ki magát, lassan beapplikálják a Premier League címerébe is. A 2000-es EB-n is remekül játszott a friss angol gólkirály, bár a döntõben gólképtelen maradt, Wiltord és Trezeguet elvégezte helyette a munkát. A 2001-2002-es szezonban duplázott (bajnokság, FA-kupa) az ágyúsokkal, benne volt az év csapatában, õ lett a Premiership legjobbja; de a világbajnokság rémálommá vált számára: lõtt 2 kapufát, majd a mindent eldöntõ, uruguayiak elleni meccsen buta módon kiállítatta magát... 2003-ban is remekelt, begyûjtött egy FA-kupát, lõtt 24 gólt otthol, 7-et a BL-ben (közte a Roma elleni mesterhármast), de a régóta üldözött trófea, a BL elérhetetlenül lebeg Henry és az ágyúsok elõtt. Talán majd jövõre, a Reallal... A bajnokság gólkirályaként és legjobbjaként szaladt a 2004-es EB-nek, ahol mindenki az aranyat várta a csapattól, tõle pedig azt, hogy most nemzetközi szinten is megkoronázzák, ám a csoportmeccseken mindössze a svájciak ellen lõtt két gól, majd a görögök ellen élete egyik legrosszabb teljesítményével állt elõ, nagyon lelketlenül és fantáziátlanul játszott a többiekkel együtt. Az újságok gyakran beszélnek arról, hogy a sztárokat kizsigerlten nem érdekli, nem motiválja az EB, s szinte mindenki õt hozta elsõ helyen példaként...